"Oké! Vegyél ki egy nevet a sapkából, ___________~," kacsintott Ren.
Becsuktad a szemeidet, és bele nyúltál a nyomorult sapkába. Kerestél a kezeddel, amitől mindenki kicsit türelmetlen lett, de a papír már a markodban volt. Kibontottad, remélve, hogy nem egy szigorú senpai az, és lám, ki volt! Syo-kun, a legnagyobb szerelmed! Nem voltál benne biztos, hogy ez szerencse volt, vagy sújtás. Ugh...
"Kit húztál?!" kérdezte Syo türelmetlenül, elvéve a papírodat.
"Hé, nem kell elájulni!" mondtad.
Elpirult, ahogyan a lapra nézett."Oh...oké. Menjünk."
"Részemről rendben," mondtad gúnyosan, besétálva a sötét gardróbba. Ő mögötted jött, becsukva maga mögött az ajtót, és leült veled szembe a sötét, szűk gardróbban.
Halálos csend volt az első percekben.
"Szóval... mit is kéne csinálnunk már megint?" kérdezte, mintha nem tudta volna a játék menetét, annak ellenére, hogy már csomószor játszott ezelőtt.
Megvontad a válladat, függetlenül attól, hogy pontosan tudtad, mit kéne csinálnotok. Túl zavarba ejtő lett volna elmondani neki a részleteket. Nem zavart, hiszen ő nem az a fajta, aki azt tette volna.
"Oké...szóval akkor mit kéne csinálnunk? 3 perc eltelt, még 4 van hátra...," mondta Syo, a telefonjára nézve, hogy lássa az időt.
"Nem t'om. Nem nagyon lehet mit csinálni egy szűk gardróbban," válaszoltad.
"Igaz, de ez lenne a lényege a '7 perc az égben'-nek."
"Jah, tudom."
"...."
"...."
"...."
"Hé __________?"
"Hm? Mi az? Túl sok helyet foglalok? Hát, bocs, kicsit arrébb megyek, ha gondolod."
"Nem, nem az. Tudod, én--"
"Oh. Utálod hordani a ruhákat, amiket Natsuki rád ad, és ez egy mód, hogy megszökj? Teljesen megértem, Syo. Tényleg borzalmasak."
"Nem, nem az, igen azok, de én--"
"Elfelejtetted a kalapodat amit kint hagytál?"
"Mi a--? Nem, nem az. Igazából, én--"
"Mi? Oh igen, hogy van az öcséd? Ikrek vagytok, de te egy kicsivel idősebb vagy, igaz?
"Ez az!" kiáltott fel, az ajkaidat az övéhez kényszerítve. A szemeid kitágultak a meglepődéstől, de elkezdted visszacsókolni, anélkül, hogy tudtad volna. Lihegve arrébb tolt.
"Szeretlek, oké?! Kérlek, engedj beszélni!" kiáltotta.
"U-uh...bocsi...," mondtad.
Elpirult."Bocsánat, ha nem kedvelsz viszont..."
"Dehogy nem. Én is szeretlek, Syo."
Elmosolyodott."Szuper. Sokat aggódtam emiatt."
Az ajtó lassan kinyílt, a fény elvakított téged.
"Hé, galambok. Itt az idő, hogy kigyertek," szólt Ren.
"Oh, fogd be Ren!" mondtad teljesen elpirulva, ahogy felálltál és kimentél a gardróbból.
"Várj meg, ___________!" mondta Syo, a kezét nyújtva, hogy húzd fel.
Rámosolyogtál. Hál' Istennek, az érzéseidet viszonozták.
Eredeti: http://109144.deviantart.com/art/SMIH-SyoxReader-414175428
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.